Gyülekezeti épület. Szükséges
egyáltalán? Kell, hogy legyen egy nagy tér, amit hetente csak pár alkalommal
használ egy közösség, egyébként pedig üresen áll? Mi értelme egy saját
épületnek?
A régi épület
Ezeket a kérdéseket tettük fel
saját magunknak 5 éve, amikor az akkori épületünkön megjelent egy repedés az
épület egyik oldalán, végigfutva a mennyezetig, ahol nem állt meg, hanem
továbbment a másik oldalig, azon pedig lefutott. Pont úgy nézett ki, mint egy
katasztrófafilmben, mielőtt kitör a vulkán. Előtte fél évvel egy hatalmas
esőzés során elárasztott minket a három utcából odagyűlt víz, mocsok és
szennyvíztartalom keveréke, ami az épület kapujában bő 50cm-nyire, míg a
gyülekezeti teremben 32 cm-re volt a padlótól. Nem egy nagy élmény látni – és
szagolni – mindezt. Nem csak mi voltunk ennek a tanúi, hanem egy arra járó
ember is, aki épp akkor ment el az ablak előtt, mikor kiöntöttünk egy vödör
trutyit. Azt hiszem, ez nem vitte őt közelebb Istenhez…
A nagy esőzés után (bocs, gyenge minőségű a videó)
Szóval a kérdések.
Elgondolkodtunk azon, hogy van-e értelme annak, hogy legyen egy saját
épületünk, épp ezért nekiálltunk imádkozni. Hozzávetőlegesen tíz hónapon át
voltunk az ÚR előtt keresve az akaratát, hogy lássuk, mire vezet el minket.
Akkor azt kaptuk Istentől, hogy itt, a régi épület helyén egy új épületet ad
nekünk. Egy olyan épületet, ami nem a hagyományos értelemben vett templom lesz,
hanem egy olyan pont a környékbeli emberek számára, ahol közösségben lehetnek,
válaszokat találhatnak, megoldásokat problémáikra, legfőképp pedig
találkozhatnak Istennel. Ez jól hangzott, így azt mondtuk: induljunk!