Dől a fa(l)!

Amióta nem áll az épület, sokkal erősebb erre a szél. Ebben az a legrosszabb, hogy az ideiglenes fal nem igazán bírja. Nemrég megindult az egész és elkezdett kidőlni. 

Olyan fénykép nem készült, amikor már a földön feküdt, mert akkor nem volt a nagy szélben idő fotózni, csak megállítani és kitámasztani, hogy ne rántsa magával a hátsó részt is.

Maradt azért néhány gerenda még a tetőből, azokkal pont jól sikerült kitámasztani, de nyáron már az új fal érkezik, akkor már nem lesz erre szükség.

Üres telek - teli lehetőségekkel

Épület nélkül vagyunk, csak a hűlt helye van meg mindannak, ami itt volt régen. Öreg volt már, nem volt ideális, sok feladat volt vele, nem szigetelt jól, mégis sokat jelentett nekünk. Nem maga az épület, hanem az, amire emlékeztetett. Azokra az emberekre, akik önként adtak hatalmas összegeket a megvásárlásra. Azokra az emberekre, akik készek voltak idejüket, energiájukat ide szánni, hogy segítsenek. Nagyon sok embert kiemelhetnék, mégis csak egy személyt említek most meg (bocsánat a többiektől). 

Ez nem egy üres telek, hanem egy lehetőség valami újra

Tim rákos daganattal küzdött, de túllépett rajta. Eljött ide segíteni ablakokat beépíteni 2003-ban, valamint más munkákban is részt vett (no meg szerette a digitális kütyüket és a Locheed Martin-nál dolgozott). Vissza akart jönni később is, de a daganat kiújult 5 év után, áttétes lett és belehalt mindebbe. Nem azért emlékszem rá, mert olyan nagy munkát végzett itt (nem is kicsit). Azért, mert miközben itt volt, példát adott az önzetlenségre. Foglalkozhatott volna önmagával, az önsajnálattal, sok minden mással, de inkább azzal foglalkozott, hogy Isten ösztönzésére eljött ide segíteni. Don, Doug, biztosan emlékeztek arra, mit jelentett neki mindez, de azt talán nem is tudjátok, mit jelentett nekünk az ő ittléte. Jó lenne felsorolni emlékeket, társakat, testvéreket, amik és akik eszünkbe jutnak az épület kapcsán…