A kereszt előtt

Ez a kép sokat elmond nekem az emlékekről. Bár azt mondhatnám, hogy azért van itt a kereszt előtt az üres kerekesszék, mert meggyógyult az abban ülő. Sajnos nem. 

De a kereszt nem tűnt el, Krisztus munkája nem évült el. Neki van hatalma arra, hogy üressé tegye a kerekes székeket! Nem az a vágyunk, hogy legyen itt egy új épület, ahova majd el tudunk jönni végre megpihenni a „gonosz világ” elől. Sokkal inkább az, hogy üres kerekes székek és mankók lerakatává váljunk, hogy emberek gyógyuljanak meg testileg, de még inkább lelkileg. Találkozás pontot akarunk itt létrehozni, ahol emberek egymással és Istennel találkozhatnak…

Búcsú az épülettől

Azt mondani „induljunk” és elindulni nem ugyanazt jelenti. Hiszen kimondani egyszerű, de mégis merre induljunk, mit csináljunk, hogyan kezdjünk bele? Sokkal nehezebb ez, mint gondolnánk. Csak pár kérdés, ami ilyenkor felmerül: Hol fogunk összejönni? Hova tesszük mindazt, amink már van? Mennyi ember fog emiatt lemorzsolódni? Miből fogjuk mindezt fedezni? Hogy fog kinézni az új épület? Mi lesz majd benne? Rengeteg kérdés merült fel, de csak néhány válasz, azok is cseperegtek. 

Búcsú az épülettől

Nem volt könnyű elfogadni azt, hogy úgy induljunk neki a költözésnek, hogy nem látjuk még az utat magunk előtt. Úgy éreztük magunkat, mint Izráel népe, akik felpakolnak mindent és kivonulnak Egyiptom földjéről, de még nem tudják igazán, hova mennek és hogyan jutnak oda, csak egy távoli ígéret földje lebeg a szemül előtt. Így kezdtük el kiüríteni 2013. március végén a gyülekezeti épületünket, hogy az áprilist már az új helyünkön, a helyőrségi klubban (HEMO) kezdjük meg.