Bemerítő medence

Készül a kerítés alapja. Miközben a munkagép nekiáll kiásni a fal alapját, közben lefotóztam a bemerítő medencét, illetve ami maradt belőle. Masszív lett, hogy még most is így megmaradt.

Hó

2015. január 25-én ekkora hó van az udvarunkban. Korábban a korhadt tetőgerendák miatt minden évben hevesen imádkoztunk, hogy bírja ki a tető a hó súlyát és ne szakadjon rá az épületre. Ezen a télen már nem kellett ezért könyörögnünk.

Barát utca 17. udvara

Emlékeztetőül az előző évben, 2013. március 15-én – a nagy havazás idején – ekkora hó volt a fedett! rész alatt:

A kereszt előtt

Ez a kép sokat elmond nekem az emlékekről. Bár azt mondhatnám, hogy azért van itt a kereszt előtt az üres kerekesszék, mert meggyógyult az abban ülő. Sajnos nem. 

De a kereszt nem tűnt el, Krisztus munkája nem évült el. Neki van hatalma arra, hogy üressé tegye a kerekes székeket! Nem az a vágyunk, hogy legyen itt egy új épület, ahova majd el tudunk jönni végre megpihenni a „gonosz világ” elől. Sokkal inkább az, hogy üres kerekes székek és mankók lerakatává váljunk, hogy emberek gyógyuljanak meg testileg, de még inkább lelkileg. Találkozás pontot akarunk itt létrehozni, ahol emberek egymással és Istennel találkozhatnak…

Dől a fa(l)!

Amióta nem áll az épület, sokkal erősebb erre a szél. Ebben az a legrosszabb, hogy az ideiglenes fal nem igazán bírja. Nemrég megindult az egész és elkezdett kidőlni. 

Olyan fénykép nem készült, amikor már a földön feküdt, mert akkor nem volt a nagy szélben idő fotózni, csak megállítani és kitámasztani, hogy ne rántsa magával a hátsó részt is.

Maradt azért néhány gerenda még a tetőből, azokkal pont jól sikerült kitámasztani, de nyáron már az új fal érkezik, akkor már nem lesz erre szükség.

Üres telek - teli lehetőségekkel

Épület nélkül vagyunk, csak a hűlt helye van meg mindannak, ami itt volt régen. Öreg volt már, nem volt ideális, sok feladat volt vele, nem szigetelt jól, mégis sokat jelentett nekünk. Nem maga az épület, hanem az, amire emlékeztetett. Azokra az emberekre, akik önként adtak hatalmas összegeket a megvásárlásra. Azokra az emberekre, akik készek voltak idejüket, energiájukat ide szánni, hogy segítsenek. Nagyon sok embert kiemelhetnék, mégis csak egy személyt említek most meg (bocsánat a többiektől). 

Ez nem egy üres telek, hanem egy lehetőség valami újra

Tim rákos daganattal küzdött, de túllépett rajta. Eljött ide segíteni ablakokat beépíteni 2003-ban, valamint más munkákban is részt vett (no meg szerette a digitális kütyüket és a Locheed Martin-nál dolgozott). Vissza akart jönni később is, de a daganat kiújult 5 év után, áttétes lett és belehalt mindebbe. Nem azért emlékszem rá, mert olyan nagy munkát végzett itt (nem is kicsit). Azért, mert miközben itt volt, példát adott az önzetlenségre. Foglalkozhatott volna önmagával, az önsajnálattal, sok minden mással, de inkább azzal foglalkozott, hogy Isten ösztönzésére eljött ide segíteni. Don, Doug, biztosan emlékeztek arra, mit jelentett neki mindez, de azt talán nem is tudjátok, mit jelentett nekünk az ő ittléte. Jó lenne felsorolni emlékeket, társakat, testvéreket, amik és akik eszünkbe jutnak az épület kapcsán…

A bontás

Közeledik az épület bontása. 2014. augusztusában a hat megpályáztatott cégből a legolcsóbbat választva (durva, hogy akár kétszeres árat is elérhet ugyanannak a munkának a költsége) megkezdődött a bontás folyamata. Utoljára láthattuk az épületünket állva. Igaz, a Google Maps Street View még mindig a régi épületet mutatja, így még meg lehet nézni, hogy nézett ki régen.

Google Street View kép még a régi épülettel

Kész! Ahogy a munkagép nekiállt ledönteni a falakat, végképp visszafordíthatatlanná vált a folyamat. „Felégettük” magunk mögött a hidat, így most már végképp nem tehettünk mást, minthogy Istenre bízzuk magunkat. Soha nem gondoltam volna eddig, hogy egy romos, öreg épület micsoda - hamis - biztonságérzetet tud adni! 

A bontás pillanatképei:

Kiárusítás

Kiárusítás. Nekiálltunk számba venni, hogy mi az, amit még használni fogunk majd az új épületben, és mi az, ami már nem jön velünk tovább. Olyan dolgokat is eladtunk, ami ugyan jó lenne később, de a tárolással nagy eséllyel tönkremenne. Mindent valamivel a piaci ár alá lőttünk be a garázsvásáron, hogy ne sokáig tárolgassuk. Ami beérkezett, az mind ment az épületalapba (képletesen és konkrétan is).  Így került eladásra például a korábbi bejárat feletti plexi tető a gerendákkal együtt és lett Gézáéknál új funkciója, vagy épp került hozzánk néhány bútor, megint máshoz az irodai számítógép és így tovább. Sokáig tervezgettük, hogy mi az, amit mindenképp használnánk és mi az, amit nincs értelme raktározni. Egyes esetekben nehéz volt a józan észre hallgatni az érzelmek helyett. Ne mis gondolnánk, mennyi emlék tud összegyűlni pár év alatt is. Nem bírtam kidobni a régi gyülekezeti táblát sem, felraktam hátra a műhelybe. Néha az érzelmek diktálnak.

A régi tabló