Falazás kezdete

Megkötött a beton, indulhat a falazás. Dög meleg van, Peti és Ádám elolvadnak. Szó szerint. Látszik is rajtuk, ahogy csörgedezik a víz. Nem lennék a helyükben…

A kész betonra előbb a szigetelés, majd a falazóelem következik.

A fal alapja

Ma ássák a válaszfal alapját és betonozzák is.

Géppel könnyebb...

Barát utca 17. és 19. közötti fal alapja

Szomszéd Vera felé levő fal

Mikor jön már az a beton...! Na végre!

Na igen, géppel azért könnyebb, mint ahogy az önkéntesek nekiálltak októberben kézzel… Egy délelőtt alatt elkészül az, aminek 10%-át két napig szedték ki kézzel sok csákányozással. Bocs, srácok, hogy feleslegesen „kínoztunk” benneteket, de köszönjük a munkátokat a többi ponton is!

Azért ezt kézzel nehéz lett volna kiforgatni a földből!

Bemerítő medence

Készül a kerítés alapja. Miközben a munkagép nekiáll kiásni a fal alapját, közben lefotóztam a bemerítő medencét, illetve ami maradt belőle. Masszív lett, hogy még most is így megmaradt.

Hó

2015. január 25-én ekkora hó van az udvarunkban. Korábban a korhadt tetőgerendák miatt minden évben hevesen imádkoztunk, hogy bírja ki a tető a hó súlyát és ne szakadjon rá az épületre. Ezen a télen már nem kellett ezért könyörögnünk.

Barát utca 17. udvara

Emlékeztetőül az előző évben, 2013. március 15-én – a nagy havazás idején – ekkora hó volt a fedett! rész alatt:

A kereszt előtt

Ez a kép sokat elmond nekem az emlékekről. Bár azt mondhatnám, hogy azért van itt a kereszt előtt az üres kerekesszék, mert meggyógyult az abban ülő. Sajnos nem. 

De a kereszt nem tűnt el, Krisztus munkája nem évült el. Neki van hatalma arra, hogy üressé tegye a kerekes székeket! Nem az a vágyunk, hogy legyen itt egy új épület, ahova majd el tudunk jönni végre megpihenni a „gonosz világ” elől. Sokkal inkább az, hogy üres kerekes székek és mankók lerakatává váljunk, hogy emberek gyógyuljanak meg testileg, de még inkább lelkileg. Találkozás pontot akarunk itt létrehozni, ahol emberek egymással és Istennel találkozhatnak…

Dől a fa(l)!

Amióta nem áll az épület, sokkal erősebb erre a szél. Ebben az a legrosszabb, hogy az ideiglenes fal nem igazán bírja. Nemrég megindult az egész és elkezdett kidőlni. 

Olyan fénykép nem készült, amikor már a földön feküdt, mert akkor nem volt a nagy szélben idő fotózni, csak megállítani és kitámasztani, hogy ne rántsa magával a hátsó részt is.

Maradt azért néhány gerenda még a tetőből, azokkal pont jól sikerült kitámasztani, de nyáron már az új fal érkezik, akkor már nem lesz erre szükség.

Üres telek - teli lehetőségekkel

Épület nélkül vagyunk, csak a hűlt helye van meg mindannak, ami itt volt régen. Öreg volt már, nem volt ideális, sok feladat volt vele, nem szigetelt jól, mégis sokat jelentett nekünk. Nem maga az épület, hanem az, amire emlékeztetett. Azokra az emberekre, akik önként adtak hatalmas összegeket a megvásárlásra. Azokra az emberekre, akik készek voltak idejüket, energiájukat ide szánni, hogy segítsenek. Nagyon sok embert kiemelhetnék, mégis csak egy személyt említek most meg (bocsánat a többiektől). 

Ez nem egy üres telek, hanem egy lehetőség valami újra

Tim rákos daganattal küzdött, de túllépett rajta. Eljött ide segíteni ablakokat beépíteni 2003-ban, valamint más munkákban is részt vett (no meg szerette a digitális kütyüket és a Locheed Martin-nál dolgozott). Vissza akart jönni később is, de a daganat kiújult 5 év után, áttétes lett és belehalt mindebbe. Nem azért emlékszem rá, mert olyan nagy munkát végzett itt (nem is kicsit). Azért, mert miközben itt volt, példát adott az önzetlenségre. Foglalkozhatott volna önmagával, az önsajnálattal, sok minden mással, de inkább azzal foglalkozott, hogy Isten ösztönzésére eljött ide segíteni. Don, Doug, biztosan emlékeztek arra, mit jelentett neki mindez, de azt talán nem is tudjátok, mit jelentett nekünk az ő ittléte. Jó lenne felsorolni emlékeket, társakat, testvéreket, amik és akik eszünkbe jutnak az épület kapcsán…